3. Az 'első' találkozás

"Love is Blind. I know, because You don't see me..."

"A szerelem Vak. Tudom, mert nem Látsz engem..."

A következő dolog amire emlékszem az az, hogy a földön fekszem és próbálok rájönni mi is történt.  Agyam nyomban eszeveszett kattogásba kezdett, de bárhogy próbálkoztam is, csak az alkohol íze valamint az iszonyatos hőség derengett. Várjunk csak a földön fekszem?

Oh igen, már rémlik valami. Forróság... vágyak... kis csaj...szoba, aztán... Mi is volt aztán?

Úgy döntöttem egyelőre felhagyok azon pokolian megerőltető tervemmel hogy  fényt derítsek az előző este eseményeire. Magam sem tudom hogyan, de valahogy feltápászkodtam, de úgy tűnik kicsit elszámoltam magam mert arccal sikerült előre esnem. Fájdalmat nem igazán éreztem az esést követően, mivel a fejem már így is irtózatosan lüktetett. Mikor pár perc múlva képes voltam legalább a fejem felemelni, megláttam esésem okának tárgyát. Egy pár a földön 'felejtett' üres sörös üveg. Szuper. Ismét belevágtam a lehetetlenbe, de láss csodát ezúttal nem léptem rá semmire a padló lapos felületén kívül így immár elég 'biztos' lábakon álltam. Körülnézve a szobában kicsit elképedtem: üres üvegek szerteszét, és legalább egy tucat másik ember kiterülve a padlón. Hát... úgy látom nem csak nekem volt jó éjszakám.

Ekkor hirtelen beugrott mi is történt az este: jól éreztük magunkat egy csajjal(legalábbis én tuti) erre valami másik őrjöngő hisztérika benyitott és letámadott. A csaj akit már totál befűztem erre kirohant a másik cafka meg hozzám vágott valamit...

Mi a franc?! Már emlékszem! Az a csaj hozzám vágott egy üveget! 

Ekkor ismét belém nyilalt az éles fájdalom amit a jobb halántékom táján éreztem korábban. 

- Hogy az a...!

Komolyan ha az a csaj megint a szemem elé kerül én esküszöm hogy... Olyan mérges lettem hogy elkezdtem rugdosni a sörös üvegeket útban az ajtó felé. Ébredjen csak fel a többi alkoholista is. Ne csak nekem induljon ilyen szarul napom!

Nyögdécselve, és elégedetlenkedve kezdtek el ébredezni ami kicsit megnevettetett. Sikerült elszúrnom másik 10 ember napját.

Terveim között szerepelt hogy keressek ebben a rohadt nagy házban egy használható mosdót, valamint hogy összeszedjem a bandám többi tagját hogy végre hazamehessünk. Miután elvégeztem reggeli sürgető teendőmet a mosdóban, Mark és a többiek keresésére indultam. Nem voltam túlságosan türelmes kedvemben ezért miután 5 perces keresgélés után is csak ismeretlen fetrengő egyénekkel futottam össze, úgy döntöttem nem érdekel tovább a dolog. Majd hazatalálnak ahogy akarnak. Én mindenesetre visszavitettem a szállodába ahol a bandánk megszállt, összeszedtem a cuccom és indultam a reptérre. Ezután a megerőltető 1 hónapos turnénk után másra se vágytam csak hogy végre hazatérjek New York-i lakásomba. Bár LA-ben is béreltem egy lakást nyilvánvaló okokból, a szívem mégis mindig New York felé húzott. Imádtam ott lakni. Teljesen más világ volt mint California.

A szálloda biztosított volna nekem egy limuzint ami kivisz a LAX-ra, de nem kértem belőle. Ennyi sztárság egyelőre bőven elég volt. Inkább úgy döntöttem taxit fogok. Fogtam a kis méretű poggyászomat és elindultam a legforgalmasabb utca irányába, remélve hogy gyorsan kapok majd taxit.

Szerencsére nem kellett sokat várnom, pár percen belül megállt előttem egy kocsi. Hátra mentem a csomagtartóhoz hogy gyorsan bepakoljam a cuccom, és már épp be akartam volna szállni amikor tátva maradt a szám. Egy lány próbált a szemben lévő oldalon beszállni, cseppet sem zavarta hogy ez már az én taxim volt. Nagyon ismerős volt nekem, bár nem tudtam volna megmondani honnan. Elképedve meredtem rá, és megszólítottam.

- Már elnézést kisasszony! Nem látja hogy ez az én taxim?!

A lány eddig észre sem vett, mint akit áramütés ért kapta fel a fejét hangom hallatán. Mikor meglátott hatalmas meglepettség tükröződött arcáról, majd ennek helyét szinte rögtön dühös arckifejezés vette át.

- Te?! Még van pofád?!

- Tessék? Ezt hogy érti? Ezt én is kérdezhetném, ez az én taxim!

- Ezt egyszerűen nem hiszem el! Azt hittem hogy tegnap este sikerült téged hosszabb időre kiütnöm, de úgy tűnik tévedtem. Fogd fel te tahó hogy ez az én taxim!

Elképedve hallgattam a lány szavait, majd hirtelen minden beugrott. Hát persze! Ezért volt olyan ismerős! Ő rontott be a szobába tegnap este! Azt hittem menten olyat kiabálok oda neki amit még talán magam is megbánnék(bár jobban belegondolva ez lehetetlen), de nagy levegőt vettem és próbáltam amennyire tőlem telt higgadtan közölni vele hogy húzzon a fenébe a kocsimtól.

-Nézd kis szívem, amit tegnap tegnap este műveltél az több a soknál, örülhetsz hogy nem láttam el a bajod...

Idegesítő módon a szavamba vágott.

-Én örüljek? Inkább te örülj hogy ennyivel megúsztad te utolsó...

-Khmm...Elnézést de volnának szívesek végre eldönteni kit vihetek el? - szakította félbe a kis vitánkat a taxi sofőrje. 

Hoppá. Észre sem vettem hogy ott van.

- Ez teljesen egyértelmű- mondta a lány higgadt hangon.- ez az én taxim.

- Már hogy lenne a tiéd? Én intettem le!- nem hittem el hogy ezt csinálja, ez a csaj teljesen megkattant.

- Elárulnák hova lenne a fuvar?

- A LAX reptérre! - kiabáltuk mindketten egyszerre.

- Kérem, a probléma megoldva! Szálljanak be!

- Én nem ülök egy taxiba ezzel itt!- bökött felém fejével.

- Ez már komolyan nevetséges! Akkor itt maradsz bogaram nincs mit tenni.

- Nem! Ez az én taxim!- ütött rá kezével a kocsi tetejére.

Egyértelmű hogy a csaj közveszélyes őrült. Igazi házi sárkány lehet.

Féloldalas mosolyomat elővettem s közben fejemet ráztam jelezve számára, hogy én bizony nem tágítok majd bepattantam a hátsó ülésre. A lány ugyanígy tett.

Erre a lépésre nem számítottam, és egyszeriben minden dühöm elszállt. Csak mosolyogni tudtam a történteken.

Láttam rajta hogy nem érti min nevetek, ettől csak még dühösebb lett, én pedig még jobban mosolyogtam rajta.

-Kérem taposson a gázra! Szeretnék minél hamarabb a reptérre érni!

- Rajtam nem fog múlni kisasszony!- válaszolta a sofőr.

- Mi az mucus talán nem élvezed a társaságom? - kötözködtem vele.

- Ahh... Fogd már be! Ha lehet ne szólj hozzám, sőt ne is nézz rám! - nagyon ideges volt, ami egyre jobban szórakoztatott engem.

 Nekem persze eszem ágában sem volt betartani a 'kisasszony' óhaját. Egész úton őt bámultam, és beszéltem hozzá.

-Mond csak Evelyn, miért vagy olyan zabos rám?- és igen, elindítottam bosszú hadjáratom. A Los Angeles-i dugó kellős közepén vesztegeltünk én pedig alaposan kihasználtam a helyzetet.

Megrökönyödve szegezte nekem a kérdést.

-Honnan a francból tudod a nevem?!

-Rá van írva a könyvedre amit annyira szorongatsz.- válaszoltam huncut mosollyal az arcomon.

Nem foglalkozott sokáig ezzel a ténnyel, inkább igyekezett 'kedves' módon az imént feltett kérdésemre választ adni.

- Még kérded?! Tudtam hogy idióta vagy, de hogy annyi alkoholt ittál hogy még emlékezni sem vagy képes a tetteidre az már szánalmas. - egy pillanatra elhallgatott majd, lassan immár csendesen folytatta. - Majdnem megerőszakoltad a barátnőmet... Egy percre hagytam egyedül és mire visszaértem sehol sem találtam. Keresni kezdtem aztán mikor elmentem a szoba előtt, meghallottam a hangját. Könyörgött neked hogy fejezd be! De téged nem érdekelt mert csak egy idióta rocksztár vagy, aki azt hiszi bárkit és bármit megkaphat! Ha nem hallom meg Liz hangját és nyitok rátok, örökre tönkre tetted volna az életét. Fel tudod ezt fogni?! És még kérded hogy miért utállak?

Erre nem számítottam. Én egyáltalán nem így emlékeztem a történtekre. Az én memóriám szerint a lány nem igazán akart ellenkezni. Vagy mégis?

Sok mindent szerettem volna mondani, ellenkezni akartam vele de mégis csak egyetlen kérdést tudtam feltenni abban a pillanatban.

- Te gyűlölsz engem? - magam sem értettem miért, és hogyan kibukott belőlem a mondat. Úgy tűnt, nagyon is zavarna engem ha ez a lány megvetne. Azt nem akartam.

Lesújtóan nézett a szemembe.

-Mit gondolsz zsenikém? Ezek után talán kedvelnem kéne téged?

-Nem ismersz engem...

-Hát köszönöm szépen, de amit láttam belőled bőven elég volt.

-Tudod mit? Hagyjuk! Fogalmad sincs róla ki vagyok én!

-Ohh hát persze hogy nincs! Te vagy az elkényeztetett sztárocska aki átgázol bárki érzelmein csak hogy elérje amit akar. Azt gondolod te meg a bandád vagytok a világ közepe, más neked nem is számít csak a hatalom meg a siker.Nap mint nap találkozom ilyen beképzelt bunkókkal mint te, tehát engem ne próbálj manipulálni. Szóval tényleg igazad van, fogalmam sincs ki vagy te!

Meglepetten fordultam a kocsi ablakának irányába, és Evelyn szavait kezdtem mérlegelni. A dolgok ezen részét már cseppet sem találtam viccesnek. Sosem gondoltam volna de ennek a lánynak  igaza volt velem kapcsolatban. A szavak amiket mondott kissé elgondolkodtattak. - Tényleg ilyen lennék? Valószínűleg igen. Mindig is tisztában voltam ezzel, de sosem zavart. Nem akartam más lenni. Valóban nem érdekeltek mások, kivéve az öcsémet. De ma már Ő sincs. Ez a lány azt hitte ismer. Talán azért mert a külvilágnak mutatott énemet valóban kiismerte, de a maszkom alatti embert még Ő sem láthatta. Azt soha senkinek nem mutattam még meg. És nem is terveztem.

A reptér felé vezető úton nem szóltam többet Evelyn-hez. Megtehettem volna hogy tovább faggatom, de tudtam hogy azzal csak még jobban kihúznám nála a gyufát. Ezt pedig nem akartam. Akármilyen idegesítő hisztérika is volt, Evelyn tetszett nekem. Nem akartam hogy gyűlöljön. 

Habár nem szóltam hozzá egy szót sem, egész úton Őt néztem. Szememmel végig mentem minden egyes testrészén, és csak ekkor jöttem rá hogy milyen gyönyörű is ez a lány. Szeme csoki barna színű, ajkai teltek, tökéletes alakján minden férfi szívesen legeltetné szemét. Haja hosszú sötétbarna színű, bőre pedig majdhogynem falfehér és tökéletes.

Arra eszméltem fel hogy megérkeztünk a reptérre. Egy szempillantásnak tűnt az út, még úgy is hogy a dugóban vesztegeltünk. Mikor a kocsi leparkolt a bejárat előtt Evelyn kipattant a taxiból, kezében kis méretű poggyászával majd egy szó nélkül elindult és eltűnt a reptéren nyüzsgő emberek tömegében.

Valami rossz érzés fogott el. Ennek nem így kellett volna alakulnia. Pontosan én sem tudtam mit éreztem, azt viszont biztosra vettem hogy látnom kell még ezt a titokzatos lányt...